A generációváltás női szemüvegen keresztül

Szerző: Pálos Ildikó

• Fontos-e különválasztani a nemeket a generációváltásban?

Nem és igen.

• Nem, mert ma már egyre jobban záródik össze a gender olló a vezetői pozíciókat tekintve és a folyamat szempontjából nincs különbség a lány és a fiú utód feladatai között

• Igen, mert ezzel együtt mégis más típusú kihívásai, vélt vagy valós korlátai lehetnek egy női utódnak, mint egy férfinak

• Milyen kihívások, aggályok foglalkoztathatják tudatosan vagy tudat alatt a generációváltás során a női szereplőket?

  • Alapító felesége:

    • ha otthon marad az alapító, akkor egymás agyára mennek

    • az alapító elveszíti a motiváltságát és erejét, ha már nem járhat be a céghez

    • aggódnak a férjük egészségéért, ha az még mindig napi 8-10 órában a cégben dolgozik és nem tudja kiengedni a gyeplőt a kezéből

    • ha a férj a cég helyett otthon tölti az idejét, akkor kiderülhet, hogy elhidegültek egymástól: nincsenek a cégen kívül közös témák. A gyerekek már kirepültek. Az egyikük táncolni szeretne és wellness hétvégézni, a másikuk meg vadászna vagy Nepálba menne.

• Alapító lánya: 

  • meg tud-e felelni az apja elvárásának, 

  • tud-e egyszerre jó vezető, tulajdonos ÉS jó leány, feleség, anya lenni

  • hogyan priorizáljon a szerepei között? Kell-e annyit bírnia vezetőként és anyaként – főleg ha 3-4 gyerek is van, mint egy férfi vezetőnek

  • meg kell-e birkózni az üvegplafon effektussal? Lesz-e olyan ügyfél, beszállító, stratégiai partner, akinél a női mivolta nyíltan vagy burkoltan hátrányt jelent?

  • mikor van a jó időpont ahhoz, hogy a cég átvétele biztonságban megtörénjen és a gyerekvállalási tervei is megvalósuljanak – azaz ne érezze azt, hogy miatta, az anyai szerepe miatt nem sikerül a cégátadás

  • ha fiútestvére van, akkor a neme miatt egyenlő eséllyel állnak-e fel a START vonalhoz, valóban kompetencia alapon mérettetnek-e meg

  • más stratégiákkal állna a céghez, mint az apja, és nem csak a generációs különbség miatt, hanem a női mivolta miatt

  • felboríthatja a párkapcsolatának a struktúráját a kinevezése: ha a generációváltásnak köszönhetően magasabb pozícióba, több hatalommal, magasabb vagyonnal bíró helyzetbe kerül, emellett maradhat-e sérülékeny, érzésekkel bíró nő, társ, feleség a kapcsolatában?

  • ennek tetézése, ha a férje is bent dolgozik a cégben, akkor az előlépése során a férje a beosztottjává válhat, ez a céges alá-fölé rendelt viszony bekúszhat a házasságba is

  • ha az alapító nagyon beteg és a lánynak nem csak a céget kell átvennie, hanem az apjának az ellátásáról is gondoskodnia – főzés, takarítás, ápolás, egészségügyi ellátók megszervezése – dupla teher

• Alapító menye:

  • A férjén túl nagy a nyomás, nagyon meg akar felelni az apai elvárásoknak

  • Ő kívülről lehet, hogy jobban látja, hogy mit kell tenni, de nőként és kívülállóként nem dobnak neki mikrofont (míg egy vőnek lehet, hogy inkább)

  • Érezheti úgy, hogy egy klasszikus alkalmazotti álláshoz viszonyítva a férjének duplán kell bizonyítania, és még inkább háttérbe kerül a felesége, a gyerekei, a magánélete

• Válás esetén az alapító előző felesége(i):

  • Anyagi fenyegetettség érzés az új feleség és a leendő vagy már megszületett mostohatestvérek miatt - tulajdonrész

  • Ha állása is volt a cégben, akkor annak elveszítésétől való félelem. 

  • Ha feleségként túl volt fizetve a munkakörben, akkor a munkaerőpiaci versenyben való helytállástól való félelem

• Alapító szeretője

  • Ha a tulajdonjog átadása, újrafelosztása során az ő anyagi biztonsága jogi védettség nélkül hogyan lesz biztosítva

• Miért válhatnak rémálommá a vasárnapi ebédek?

Családi vállalkozásoknál nehéz szétválasztani a munkahelyi és a családi szálakat. A céges hétköznapokban elvarratlan vezető-beosztott szerepben kialakult konfliktusok a vasárnap ebédnél apa-gyerek szerepben folytatódhatnak. Az anya ösztönös mediátorként igyekszik közvetíteni a CSALÁDTAGOK között. Ők, akik mindig is egybe akarták tartani a családot, stabil hátteret biztosítani a férjüknek - a cég vezetőjének -, személyes kudarcként élik meg, hogy ellentét feszül a férjük és a gyerekeik, vagy a férjük és menyük, vőjük között. Szeretnének tenni ellene, de nem tudják, hogyan. 

Van olyan ügyfelünk, ahol a három testvér házastársa már nem is vesz részt ezeken az ebédeken, mert hétvégén nincs szükségük arra az ingerültségre, amit napi szinten a munkahelyükön is megélnek egymással. Az anya végtelenül szomorú, és ösztönös mediátorként próbál közvetíteni a családtagok között, amiben szemmel láthatóan felörlődik.

Családi ebédet mérgeznek azok a témák is, amikről nem lehet nyíltan beszélni. Ki nem mondott igények arról, hogy mikor, hogyan történik már meg a generációváltás? Egyáltalán, kinek mit jelent ez a fogalom? Megkapom ingyen a tulajdonrészt? – kérdezi magában az utód. Vagy meg kell vennem? Ha igen, miből? Vagy majd örökölni fogom? Addig is hogyan viselkedjem tulajdonosként, amit elvárnak tőlem a szüleim úgy, hogy valójában még ők a tulajdonosok, és a cégnél mindenki így kezeli őket. Ahhoz, hogy az én nevem szerepeljen a papírokon, meg kell várnom, hogy ők meghaljanak? De ezt nem akarom!